-
आविर्भू [āvirbhū] 1 P. To become manifest, appear, become visible, show oneself to; तमस्तपति घर्मांशौ कथमाविर्भष्यति [Ś.5.14;] तेषामाविरभूद् ब्रह्मा परिम्लानमुखश्रियाम् [Ku.2.2;] आविर्बभूव कुशगर्भमुखं मृगाणां यूथम् [R.9.55;] आविर्भूतप्रथममुकुलाः कन्दलीश्चानुकच्छम् [Me.]
-
verb प्रकटनानुकूलः व्यापारः।
Ex. नटः मञ्चे आविर्भवति।
-
आविर्—√ भू to be or become apparent or visible; to appear, become manifest, be present before the eyes, [RV.] ; [AV.] ; [ŚBr.] ; [Śak.] ; [Megh. &c.]
-
See : प्रादुर्भू
Site Search
Input language: