प्रणिधानम् [praṇidhānam] 1 Applying, employing, application, use.
Great effort, energy.
Profound religious meditation, abstract contemplation; सोऽपश्यत् प्रणिधानेन संततेः स्तम्भकारणम्
[R.1.74;8.19;] [V.2;] तपःस्वाध्यायेश्वरप्रणि- धानानि क्रियायोगः Pātañjala S; ईश्वरप्रणिधानाद्वा Pātañjala
[S. 23.] Respectful behaviour towards (with loc.); जानामि प्रणिधानं ते बाल्यात् प्रभृति नन्दिनि । ब्राह्मणेष्विह सर्वेषु गुरुबन्धुषु चैव ह ॥
[Mb.3.33.19.] Renunciation of the fruit of actions (कर्मफलत्याग).
Entrance, access.
(With Buddhists) A prayer, an entreaty.